Varga Gábor dombóvári szobrászművész alkotását a település főterén helyezték el, amelyet az újságíró után dr. Havasi János térnek neveztek el, a téren táblát is avattak a falu szülöttének emlékére.

Az esemény előtt a kaposszekcsői evangélikus templomban rendezett emlékezésen Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár, a térség fideszes országgyűlési képviselője kiemelte, Havasi János szívügyének tekintette a hazai nemzetiségek sorsát, a határon túli magyarok felkarolását.

Felidézte, számos szerepvállalása mellett vezetőségi tagja volt a Kós Károly Kollégiumnak és a kollégium vezető testületének, amely az egységes nemzetben való gondolkodás jegyében jött létre, ezt erősítette a közmédiában újságíróként.

Végtelenül szerény, becsületes és jó ember volt, akit mindenki tisztelt és szeretett, gazdag életpályája, szerepvállalása sokak számára iránytűként szolgálta és szolgál ma is - tette hozzá.

Életútjával és munkásságával mindvégig az egységes magyar nemzetért dolgozott. Azt, hogy ez a helyi közösség számára is fontos igazodási pontot jelent, igazolja, hogy civil kezdeményezésre készült el az őt ábrázoló szobor
- jegyezte meg.

Úgy fogalmazott: Havasi János kiállt a magyarságért, az igaz szóért, a nemzetért, amely egyszerre jelenti valamennyiünk jelenét és jövőjét.

A megemlékezésen részt vett Havasiné Orbán Anna, az újságíró özvegye, fiai, Havasi Dániel és Havasi Bertalan, valamint testvére Havasi Dezső.

Havasi Dániel többek között arról beszélt, édesapját sok minden kötötte össze szülőfalujával, utolsó írásai falusi történetek. A szoboravatás nehezen összeegyeztethető született, őszinte szerénységével, de elfogadná, hogy a közösség ilyen módon kíván emléket állítani neki. A szoborállítás nem a személyiségéről, hanem a szellemi hagyatékáról és annak kaposszekcsői vonatkozásairól szól - mondta.

Havasi János 1952. július 12-én született Havasi Dezső evangélikus lelkész és Havasiné Frank Irén gyermekeként. Kaposszekcsőn nőtt fel, a Pécsi Tudományegyetem jogi karának elvégzése után újságírást tanult. Kezdetben a Dunántúli Napló, a Jelenkor és az általa alapított A Helyzet című lapoknál dolgozott újságíróként, főszerkesztőként.

Ezután a Művelődési és Közoktatási Minisztérium sajtóosztályának vezetője, majd a párizsi Magyar Intézet sajtókapcsotokkal megbízott igazgatóhelyettese lett. 1995-től a Duna Televízió tudósítója, majd közönségszolgálati igazgatója, 1999-től 2004-ig a Magyar Televízió Aranyfüst című magazinjának szerkesztőségvezetője, ezután 2010-ig a Regionális, Kisebbségi és Határon túli műsorok főszerkesztője volt. 2010-ben az MTVA közéleti főszerkesztőjévé nevezték ki.

2012-től a határon túli kapcsolatokért felelős kabinetvezető-helyettesként, illetve a Kós Károly Kollégium titkáraként dolgozott; 2015 októberétől a Párizsi Magyar Intézet igazgatója, a magyar nagykövetség kulturális tanácsosa, majd 2020. január 1-jétől a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. rádiós médiaszolgáltatási igazgatója volt.

2013-ban jelent meg Lánykák, az idő eljárt című irodalmi műve, amelyet édesanyja elmesélése, levelei és saját helyszíni kutatásai alapján írt. A könyv alapján forgatták a 2018-ban bemutatott Örök tél című történelmi filmdrámát, amely a Magyarországról szovjet lágerekbe hurcolt magyar embereknek állít emléket.

Munkáját 2009-ben a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciója Sándorov Péter-díjjal ismerte el, 2010-ben a Magyar Hadisírgondozásért kitüntető címben részesült, 2019-ben Párizs városa nagyérmének ezüst fokozatával tüntették ki; 2020-ban a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét vette át, 2021-ben Herczeg Ferenc-díjat kapott. Ugyanebben az évben lett Kaposszekcső díszpolgára.

2024. május 7-én hunyt el, hamvait kívánsága szerint a kaposszekcsői evangélikus temetőben helyezték el.